2011. február 26.

Can we pretend that airplanes in the night sky are like shooting stars..

Hey.


6-an a buszmegállóba állunk és röhögünk. Majd én a fáradtságomban felkapom a fejem a sötét égre nézek és pár másodperc múlva megjelenik egy hatalmas csóva az égen. Először azt hittem csak valami repülőgép, de 8 másodperc múlva látom, hogy szinte szét robban és befesti egy pillanatra az eget. Nem olyan nagy dolog, de talán ez volt az első hullócsillag, amit úgy igazán láttam eddig. Főleg, amilyen szép volt. Tényleg mégjobban feldobta a nap végét.
Remélem jövőhéten folytatjuk ezt a szép összeruccanást.


Molly. 

2011. február 21.

END.

: ] 



....Vége van? Megoldódott végre? Igen. A mai nagyon erős, mélyről feláramló érzésekkel teli könnyek segítettek és azt hiszem, hogy valami "vaklárma" szerű dolog zajlódott le bennem. Nem volt felesleges, mert rájöttem jó pár olyan dologra, amire talán hosszú idő elteltével döbbentem volna rá.
Az a pillanat, amikor mellette állsz és érzések tömkelege tör elő, legszívesebben eltüntetnél mindent körülötted, egyszerűen borzalmas. Aztán jön egy erős fuvallat, ami minden más érzést legyűr, elfeledve mindazt, ami eddig történt és a nyakába ugorva könnyes szemmel mondod, hogy 'Sajnálom'.
Nem mondom még azt, hogy felhőtlen, de már nem sötét inkább csak néhol homályos. Tisztul....



   Tavaszttavaszt. 


Molly. 

2011. február 20.

pastpastpast.. back again.



  
(U) 


...Apró emlékek annyira meg tudják változtatni a jelenlegi érzéseket. Fogalmam sincs miért csorognak a könnyeim akárhányszor visszagondolok pár dologra.  Egyszerűen nem tudom, hogy most mit érzek. Nem tudom leírni. Hiány, szeretet, gyűlölet, hazugság. Nem tudom eldönteni. Azt tudom, hogy zokogok akármelyikre is gondolok. 
Talán az a bizonyos nap túl sok mindenre emlékeztetett vissza. Sok régi indulatot keltett fel. Főleg olyanokra, amikre nem kellett volna. Sok mindenen változtatott ez most itt bent..




Molly.xX

2011. február 16.

Awful feelings deep inside.




Volt

A múlt még mindig kísért.
Egy láthatatlan árny követi minden lépésem.
Hallom, érzem hírét,
Lassan emésztem.
Néha felfognom is nehéz
Ahogy a múlt lelke megigéz.


Megígéz, mintha jó dolog volna
De mégis a csúf múltat kívánom a pokolra.
A pokolra, a sötét mélybe
Soha fel nem hozni az élők körébe.
Látni akarom, ahogy szenved
Ahogy velem tette az a kegyetlen. 




Molly. 





  

  

2011. február 13.

Life again.


Hey




Gondolkodj el. Csukd be szemed. Vakon pörgesd le az életed. Nézegesd a képeket és emlékezz. Nyisd ki a szemed. Most mit látsz? 





 Molly.



2011. február 8.

ohjeeee.

Yoyooo.


Ma mentem haza villamossal. 30 éves alfahímek (fekete bördzseki,nagyon sötét szemüveg) akartak felszállni, de persze, hogy volt ellenőr a villamoson,az ajtónál állt, ahogy kinyílt lehett látni a BKVszalagot és a hímek elkezdtek felszállni az egyik oldalán a lépcsőnek, meglátták az ellenőrt, köszöntek neki és azzal a lendülettel a másik oldalon leszálltak az egész villamos rajtuk röhögött, még az ellenőr is. akkora jó.:] 


Ma, mint úgy általában szokásom, bénáztam egy sort az ebédemmel. Nem elég, hogy a krumplit leszórtam a földre de amikor bele akartam szúrni a villával a húsba persze, hogy kirepült és az asztal közepén landolt.  


Valami poénosat akarok írni csak, mert PALI megkért rá csak az a gáz, hogy a fekete asztal és a rózsaszín orrú toll párosodásán kívül nem jut eszembe az ég világon semmi :) 

..Néha jó egy kicsit visszautazni a múltba. Újra élni a pillanatokat és rájönni, hogy mennyi minden változott és mennyi érzés szilárdult kő keménnyé..

S.a. el sem tudod képzelni mennyire örülök az egésznek. :]  


Jóéjszakát emberiség ( már ha merhetek ilyet kijelenteni.. )


Molly.XX 

 

2011. február 5.

Silent.




Hey.



..Sistergések tömkelege töri meg a csendet. Apró zajok már-már bántják a fülem. Egyedül ülök, olvadt hóval körülvett, jéghideg sziklán. Egy régi, elhagyatott, lebontásra váró lépcső letört sziklája. Hátamat már egy rég rozsdásodó vascső tartja. Korom sötét van, néhol felcsillan egy-két csillag a folytonosan mozgó szürke felhők mögül. Ide-oda kapom a fejem az ijesztő motoszkálások miatt. A szél zaja elnyomja a járművek zaját. Rettentő hideg van. Szinte már vacogok. Ennek ellenére kikotorászok egy tollat az átfagyott táskámból és egy papírt, majd szorgosan írni kezdek, bár az ujjaimat is alig érzem:

Az utóbbi pár nap túl sok kegyetlen emléket hozott vissza és nagyon sok mindenre nyitotta fel a szemem. Néhány pici apró dolog nagyon hiányzik, bevallom.Talán mondhatom azt, hogy kissé üresnek érzem magam, de mégis túl sok volt az, amit mostanában a fejemhez vágtak. Mintha az üresség és a telítettség kioltanák egymás erejét. Ehhez a sötét égbolthoz hasonlítanám a mostani gondolataim. Tisztán látszanak a csillagok, mint ahogy a gondolatok, de néhol feltűnik egy szürke felhő, ami bepiszkítja az egészet. Csúnya dolog, de nem lehet rajta változtatni..



Molly.



üdv. Palii :] 



2011. február 2.

Just be true to who you are..

Cs.


Tényleg szükség van erre? Komolyan el kell játszani ugyanazt még egyszer? Mondjuk már nem is értem mi a fenének töröm magam még mindig neked, ha egyáltalán nem érdekel téged ez az egész. Ezt az oldaladat nem most látom először és tudod mit? gyűlölöm, amit most mutatsz. Hordhatsz el akárminek, nem fog érdekelni, mert tudom, hogy te más vagy. Ismét az a gyerekes játszma, ami szeptember környékén volt. Szerintem nagyon felesleges. Én megbeszélném veled normálisan és nem egy flegma mondattal intézném el, de azt csinálsz, amit akarsz. (Y)



Molly.xX